A hatodik osztályokban mindkét osztály kölcsönösen meglepte egymást. A hatodik a-sok rappel és a mikulás által vezényelt énekkel és egy ügyesen kidolgozott tánccal készültek. De azért a másik osztály felől sem maradt el az ajándék. A mi ajándékunk szerényebb volt, de elkészítése elég sok időt vett igénybe. Az osztály egy csoportja mézeskalácsot díszített, a másik névre szóló verseket írt. Amint megnéztük kedden az első órában a német osztály előadását, következett az „igazi ajándék”. Az egyik fiú az s-esek közül beöltözött mikulásnak és bebújt egy elég kényelmetlennek tűnő, kicsi dobozba. De ugye az a-sok is meglepetéssel készültek, éppen ezért a „mikulásnak” fél órán keresztül abban a korántsem kényelmes dobozban kellett gubbasztania.

Aztán betoltuk a terembe és „ez az igazi ajándékunk” címmel átadtuk a dobozt, ami egy kis kocsin állt egész idő alatt kint az ajtó előtt. Az elbújt gyereknek meg erre ki kellett, volna ugornia. De nem. Ő lassan felállt. Mindegy. Ezek után a másik osztály (az a-sok) „terülj asztalkámmal” leptek meg minket. Mikor már mindenki jól lakott vissza mentünk a termünkbe. De természetesen a mikulás sapkánk egész nap a fejünkön virított, és a jókedvünk se hagyott alább.

Az első óra, de még az egész nap is aranyos mikulás hangulatban telt el.